Kötéltánc az élet!

A saját utam járom

Most minden olyan lassú, csendes és fájdalmas. Régóta várom, hogy révbe érjek. Régóta dolgozom magamon, régóta tanulok. Tudtam, hogy sebeim vannak, de nem tudtam, hogy ennyi, és ilyen mélyek.  Erős vagyok. Elképesztően erős vagyok, hogy ezt minden felcipeltem erre a hegyre. Egyedül. Már nem sokat kell másznom a csúcsáig.  Éppen csak pár kanyar és bukkanó,… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!