Kötéltánc az élet!

Itt az idő, hogy elkalandozzunk a gondolatainkban, tegyünk egy sétát a fejünkben, emlékeinkben.  Éljünk újra a szép emlékeket, vizsgáljuk meg, honnan hova jutottunk … és miért vagyunk most ott, ahol vagyunk. Ahol lennünk kell. Csukd be a szemed és tekerj vissza egészen régre, egy érzésre, egy játékra. Legyen ez egy bunki a panelben, vagy a… Tovább »

Most minden olyan lassú, csendes és fájdalmas. Régóta várom, hogy révbe érjek. Régóta dolgozom magamon, régóta tanulok. Tudtam, hogy sebeim vannak, de nem tudtam, hogy ennyi, és ilyen mélyek.  Erős vagyok. Elképesztően erős vagyok, hogy ezt minden felcipeltem erre a hegyre. Egyedül. Már nem sokat kell másznom a csúcsáig.  Éppen csak pár kanyar és bukkanó,… Tovább »

Olyan könnyű mondani, hogy szeresd magad. Olyan könnyű a boldog szinglik gondtalan életének látszatát fenntartani. Könnyesre röhögni magad a Bridget Jones sztorin, majd elvonulni egy sötét zugba, és hisztérikusan zokogni a valóság bűzétől. Nagyon megy a “fogadd el magad”, a “szeresd magad”, a “hogy várod, hogy más szeressen, ha magadat sem tudod szeretni”. Ezek mind… Tovább »

Még rá se nézel, de már bizsereg valami belül. Nem a szíved dobbanása jelez, hanem valami fura GPS, ami a lelkedbe van építve. Berezonál, de úgy, hogy az egész testedet átjárja valami földöntúli, boldog érzés. Ránézel, a tekintetek találkoznak, megszűnik a külvilág. Talán azt sem igazán fogod fel, hogy mit mond. Csak nézitek egymást, egymás lelkébe… Tovább »

Itt ülsz az ágyamon, lehajtott fejjel, törökülésben. Arról beszélsz, hogy nem tudod elengedni azt, ami kettőnk között van. Mindketten tudjuk, hogy azért, mert nem volt semmi kettőnk közt, amit el lehetne engedni. Minden csak félig volt. Félig randiztunk, mert neked ott volt a barátnőd és nekem ott volt a barátom. Kettős életet éltünk és bármennyire… Tovább »

Ahogyan hozzászokik az ember a rosszhoz, a bánathoz, annyira határozottan kap majd a boldogság után, ha megcsillan a remény arra. Félni? Mi értelme? Tudom, hogy kit akarok, tudom, hogy mit akarok és majd maximum “nem jön össze”. De félelemből nem merni tenni és nem merni érezni? Butaság. Saját magunk előtt tolunk egy talicska csokit, amire… Tovább »

Összeszorult gyomorral, zsizsegő fejjel ülök a szobámban, az ágyban, miközben te a lakásodban vagy azzal a nővel, akitől szívvel, aggyal, lélekkel megint hozzám menekültél. Valami megmagyarázhatatlan kapocs van köztünk, túl erős, hogy eltörjük, de túl nehéz már ahhoz, hogy cipeljük. Amikor először találkoztunk úgy, mint férfi és nő, hiszem, hogy az Erzsébet hídon eldörrent első… Tovább »