Ahogyan hozzászokik az ember a rosszhoz, a bánathoz, annyira határozottan kap majd a boldogság után, ha megcsillan a remény arra. Félni? Mi értelme? Tudom, hogy kit akarok, tudom, hogy mit akarok és majd maximum “nem jön össze”. De félelemből nem merni tenni és nem merni érezni? Butaság. Saját magunk előtt tolunk egy talicska csokit, amire… Tovább »
Gondolatmorzsa a félelemről
Ahogyan hozzászokik az ember a rosszhoz, a bánathoz, annyira határozottan kap majd a boldogság után, ha megcsillan a remény arra. Félni? Mi értelme? Tudom, hogy kit akarok, tudom, hogy mit akarok és majd maximum “nem jön össze”. De félelemből nem merni tenni és nem merni érezni? Butaság. Saját magunk előtt tolunk egy talicska csokit, amire… Tovább »
Összeszorult gyomorral, zsizsegő fejjel ülök a szobámban, az ágyban, miközben te a lakásodban vagy azzal a nővel, akitől szívvel, aggyal, lélekkel megint hozzám menekültél. Valami megmagyarázhatatlan kapocs van köztünk, túl erős, hogy eltörjük, de túl nehéz már ahhoz, hogy cipeljük. Amikor először találkoztunk úgy, mint férfi és nő, hiszem, hogy az Erzsébet hídon eldörrent első… 